Célszerűnek tűnik, hogy a fogászati implantáció menetét egy egyszerű eseten keresztül szemléltessük.
Tegyük fel, hogy egyetlen fogat pótolunk fogászati implantátummal. Ilyenkor a következő műtéti és kezelési lépéseket végezzük:
1.
A képen látható fog mellé fogunk behelyezni egy darab fogászati implantátumot. Az ínyen vezetett metszésből, vagy ún. transzgingivális módszerrel – kör alakú „ínykivágó” eszközzel – szabaddá tesszük a csontfelszínt. Azt, hogy e kettő közül melyik feltárási technikát alkalmazzuk, az előzetes implantációs műtéti terv során határozzuk meg. Mindkét módszer célja az, hogy elérjük a csontfelszínt ott, ahol a fogászati implantátumot be kívánjuk ültetni.
2.
Előfúróval (vezetőcsatorna-fúróval) – az előzetes implantációs tervnek megfelelően – meghatározzuk a fogászati implantátum helyét, hosszúságát és irányát. Ezután kialakítjuk a csontfészket, vagyis az implantátum vastagságának megfelelő csontmennyiséget „kimarjuk” a csontból. Bizonyos esetekben menetet is vágunk a csontba. (Fontos megjegyezni, hogy az implantátumot nem ez a menet, hanem az implantátum felszíne és a csont között kialakuló szoros kapcsolat fogja majd a csontban tartani.
3.
Behajtjuk a fogászati implantátumot az előkészített csontüregbe. Az implantátum ilyenkor már stabilan áll a csontban (ezt nevezzük primer stabilitásnak). A primer stabilitásra azért van szükség, hogy az implantátum felszíne és a csont közötti oldhatatlan és szoros kapcsolódás létre tudjon jönni.
4.
Az implantátumba ún. gyógyulási csavar kerül az osszeointegráció – vagyis az implantátum és a csont között kialakuló kapcsolódás – kialakulásának idejére. Az implantátum a gyógyulási időszakban az íny védelme alatt gyógyul. Ilyenkor jön létre az implantátum speciálisan megmunkált titán felszíne és a csont közötti erős kapcsolat, az osszeointegráció. A fogászati implantátum gyógyulásának idejére teljes szöveti nyugalomra van szükség.
5.
A gyógyulási időszak elteltét követően az implantátumba műcsonkot helyezünk. Ez a műcsonk az implantátum felszabadításakor nem kerül bele egyből véglegesen az implanátumba, mert a fogászati korona készítésenek munkafázisai alatt a fogtechnikusnak még szüksége lesz rá. A műcsonk és az implantátum közötti kapcsolatot általában – implantációs rendszerenként némileg eltérő módon – egy ún. átmenő csavar biztosítja. A műcsonkot úgy képzelhetjük el legegyszerűbben, mint egy lecsiszolt fogat.
6.
A műcsonkra rögzítjük – speciális ragasztó anyag segítségével, vagy esetleg csavarozással – a fogtechnikai laboratóriumban elkészült fogászati koronát. A fogászati implantátum és a csont között kialakult osszeointegráció révén az így pótolt fog igen hosszú ideig biztosítja a hiányzó fog pótlását, anélkül, hogy a szomszédos fogak lecsiszolására lenne szükség.