Még megdöbbentőbb, hogy 1975 óta a szájüregi rákos halálozás ijesztően nagy mértékben, körülbelül ötszörösére növekedett. Súlyosabb a kép, ha meggondoljuk, hogy a szájüregi rákok esetében zömében olyan rákokról van szó, amelyek már a rák kifejlődését megeloző állapotban is könnyen felismerhetők, a szájüreg fogorvos által történő egyszerű, gondos áttekintésével. Nagy hányadukat pedig maga a beteg is időben észreveheti.
Az időben felfedezett és kezelésbe vett szájüregi rák az esetek 80%-ában meggyógyítható.

Rendelőnkben elérhető a rendeszeres stomato-onkológiai szűrővizsgálat. Komplett diagnoszitikus és operatív háttérrel állunk a páciensek rendelkezésére.

A szájüregi rákok okai, megelőzésük lehetőségei

Bár a szájüregi rákok okai és keletkezésmódja pontosan nem tisztázott, azt biztosan tudjuk, hogy nem ragályos betegség, azaz egyik emberről a másikra nem terjed.A fő rizikótényezők: dohányzás és alkoholfogyasztás.Sokoldalúan bizonyított, hogy keletkezésében a dohányzásnak és a mértéktelen alkoholfogyasztásnak rendkívül jelentős szerepe van.Statisztikai adatok bizonyítják, hogy a szájüregi rákok 80-90%-a dohányzással, szivarozással, pipázással kapcsolatban alakul ki.

Felmérések szerint erős dohányosnál 4-15-ször nagyobb a szájüregi rák kialakulásának kockázata, mint nem dohányosokban.A mértéktelen alkoholfogyasztás is mintegy hétszeresére növeli a kockázatot. Olyanoknál, akik egyszerre dohányoznak és mértéktelen alkoholfogyasztók, különösen magas a szájüregi rák kialakulásának kockázata.

Miért ilyen komoly rizikótényező a dohányzás és a mértéktelen alkoholfogyasztás, különösen pedig a kettő együtt? A cigaretta égéstermékei mintegy 4000 különféle vegyületet tartalmaznak, és ezek között az ismert karcinogén (rákkeltő) vegyületcsoportok mindegyike számos taggal képviselve van. Ezek a dohányfüstben találhatók, melyeket a dohányos beszív és így e vegyületek a szájüreg és a torok hámbélésével, illetve a hörgők nyálkahártyájával közvetlenül érintkezésbe kerülnek. Az alkohol pedig azért jelent e tekintetben rizikófaktort, mert oldja az égéstermékek rákkeltőket tartalmazó kátrány-összetevőit, másrészt a szeszfoktól függően irritáló (ingerlő) hatást gyakorol a szájüregi nyálkahártyára, ott vérbőséget okoz, ezáltal pedig elősegíti a rákkeltő vegyületek felszívódását.

Egyéb rizikótényezők
Munkahelyi por- és vegyi ártalmaknak is szerepe lehet a szájüregi rákok kialakulásában.Az ajakrák kialakulásának az ajkakat érő erős ultraibolya sugárzás, a pipázás, a filter nélküli cigarettaszívás különösen kedvez.A fogazat elhanyagolása, letört és lyukas fogak, rosszul illeszkedő protézisek ugyancsak kedveznek a szájüregi rákok kialakulásának, mivel állandóan irritálják a nyálkahártyákat, és krónikus gennyes ínygyulladás tarthatnak fenn. Vitaminokban, ásványi anyagokban hiányos táplálkozás ugyancsak kedvez e rákféleségek kialakulásának. Ez lehet a magyarázata a szájüregi rákok gyakoribb előfordulásának az olyan országokban, ahol a lakosság a szegénység miatt alultáplált.

Sebészi beavatkozás
A sebészi kezelés kisebb daganat esetén annak teljes eltávolításából áll. Ha felmerül a gyanú, hogy a daganat a környéki nyirokcsomókra is ráterjedt, azok eltávolítására is sor kerül. Ha a daganat a nyaki izmokat is beszűrte, kiterjedtebb műtét válhat szükségessé.
A sebészi kezelés módjai: sebészi vagy elektromos késsel, illetve lézersugárral történő kimetszés. Az orvos nagy gondot fordít arra, hogy a metszésvonal ne a daganatos területen haladjon át, és műtét után a visszamaradt sebszélek ráksejt-mentesek legyenek. Ha a daganatos rész radikális eltávolítása révén keletkezett szövethiány nagy, akkor szövetpótló, helyreállító sebészi beavatkozás válhat szükségessé.

Sugárkezelés
A sugárkezelés (radioterápia) helyi kezelési eljárás. A kezelt területben lévő daganatsejtek elpusztítására irányul, és nagy energiájú sugarak alkalmazásával történik. Bizonyos esetekben a sugárkezelést a sebészi beavatkozás előtt, a daganat tömegének csökkentése céljából alkalmazzák, máskor viszont a műtéti kezelést követően kerül sor a besugárzásra, hogy az esetlegesen visszamaradt daganatsejteket ily módon pusztítsák el. Az ilyen kezelésmódot adjuváns sugárkezelésnek nevezik. A sugárterápiás kezelésnek alapvetően két formája jöhet szóba: a külső és belső besugárzás.
A külső besugárzás esetén a szükséges sugárdózist megfelelő készülékekből, kívülről adják le a besugárzandó területre. Külső besugárzás ambuláns módon is elvégezhető, mikor is a beteg naponként bejár a kezelésre. A szükséges sugármennyiséget ugyanis a környező, ép szövetek kímélése céljából nem egy dózisban, hanem több dózisra elosztva adják le a besugárzandó területre. Így a szükséges sugármennyiség leadása heti ötszöri kezeléssel számolva több, akár 5-6 hétig is eltarthat.
Belső besugárzás esetén nagy energiájú, ionizáló sugárzást kibocsátó radioaktív anyagokat helyeznek el a besugárzandó szövetekbe. A módszer előnye, hogy a környező ép szöveteket kevés sugárterhelés éri, és nem lépnek fel a külső sugárforrásból történő besugárzásnál szokványos általános tünetek. A kezelési idők is sokkal rövidebbek. Hátránya, hogy a sugárforrásnak a besugárzandó szövetekbe történő behelyezése rendszerint a beteg altatását teszi szükségessé, továbbá, hogy a sugárkezelés ezen módja csak kórházban végezhető el.
A sugárkezelés folyamán fokozott mértékben kell a szájhigiéniáról (étkezések utáni fogmosásról) gondoskodni, fertőzés, gyulladás fellépésének elkerülése végett.

Kemoterápia
Kemoterápiás kezelést is alkalmaznak a szájüregi daganatok esetében, elsősorban a kiújult tumorok ellátásában. A kezelés történhet egy gyógyszerrel (monoterápia), vagy több gyógyszer kombinációjával. A kemoterápiás szerek alkalmazása többféle módon történhet. Van, amikor a beteg szájon át veszi be őket, máskor a beteg vénájába, injekció formájában adják be a gyógyszert. Mindkét kezelési mód esetén a kemoterápiás szer hatása az egész szervezetben érvényesül, tehát a kezelésnek az egész szervezetre kiterjedő hatása van. Ennek megfelelőek a mellékhatások is.

Betegkövetés, utógondozás
A műtéttel, illetve a sugárkezelés és/vagy kemoterápia befejeztével a kezelés nem fejeződik be. A kezelés szerves részét képezik ugyanis mindazon beavatkozások, amelyek arra irányulnak, hogy a beteget megszokott napi tevékenységének végzésére ismét képessé tegyék, rehabilitálják. Ez olykor plasztikai műtét végzését, vagy új protézis készítését igényli. Máskor elegendő, ha csak diétás tanácsadásra szorítkozik; ismét máskor a kezelésnek a beszédképesség helyreállítására kell irányulnia.
A szájüregi rák miatt kezelt betegek rendszeres, időszakos ellenőrzése az utókezelések befejezése után, a későbbiekben is rendkívül fontos. A beteg alapvető érdeke, hogy az orvos által javasolt ellenőrzéseken pontosan megjelenjék. Általában a betegek állapotát az első évben 1-2 havonta, a második évben 2-4 havonta, majd öt éven át félévenként szokás ellenőrizni. Az orvos, fogorvos ellenőrzi a gyógyulási folyamatot, vizsgálja, hogy nincs-e jele a daganat kiújulásának. Azoknál ugyanis, akiknek szájüregi rákja volt, fokozott a kockázata új rák kialakulásának a szájüregben vagy a fej-nyak más területén.
Új daganat képződésének csökkentése érdekében alapvető a dohányzás és alkoholfogyasztás teljes elhagyása. Emellett kívánatos a vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag táplálkozás, és az orvos által javasolt gyógyszerkészítmények szedése.

Az előzőkben leírtak elsősorban a szájüreg nyálkahártyájából kiinduló ún. laphámrákokra vonatkoznak. Ezek teszik ki a szájüregi rosszindulatú daganatok túlnyomó többségét, de a szájüregben több más, ritka rosszindulatú daganatféleség is előfordul. Ezek kezelésének eredményessége rendszerint jelentősen elmarad a laphámrákok terápiájában elért eredmények mögött.